Nagyjából ilyen volt a 2010-es évem:

Ennél sokkal jobb, boldogabb, sikeres új évet kívánok minden kedves ismerősömnek, olvasómnak!

Ma megtalált egy spam-robot, és több mint 300 bejegyzést tett az oldalra, illetve mind moderációs sorba került, nem győztem kitörölni őket. Ezen okból feltettem egy kis védelmet a hozzászólásokhoz. Lénárd Gábor programozó készítette az ötletes kis kiegészítést, mellyel hatásosan védhető egy-egy fórum vagy honlap a netszemeteléstől.
A dolog működése egyszerű: be kell írni, milyen nap van ma, és csak utána lehet menteni a hozzászólást. Ha valakinek nem fogadja el az aktuális dátumot, akkor sem kell kétségbe esni, elég ha beírja, hogy „remek”, és láss csodát, működik az is 🙂
Egyébként voltunk Munkácsy kiállításon, arról majd legközelebb írok…

Üdv mindenkinek! Itt lesz a honlapom, most épp ezzel a kinézettel, mert ez tetszik. Még ha nem is tükrözi az írói stílusomat – már ha van nekem olyanom…

Lassan mindent át fogok telepíteni az extrás tárhelyemről, bár az ottani honlapom is meghagyom, még ha nem is nagyon fogom frissíteni. Az utóbbi időben voltak fennakadások azzal a tárhellyel kapcsolatban, és a WordPress ott egyáltalán nem fut rendesen, ezért döntöttem úgy, hogy keresek egy másikat, ezúttal már saját domain alatt. Reménykedjünk, hogy jobb lesz így.

A bejegyzésekhez egyelőre hagyok hozzászólási lehetőséget, aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő.

Most nézem, mennyire el vagyok maradva. Hiába, nem megy nekem ez a naplóírás. Ettől függetlenül csapjunk bele!

A legfontosabb hírek… na ezeket nem írhatom le egyelőre, úgyhogy kicsit visszatekintek az idei évre. Ami nem volt túl hosszú eddig.

Dolgoztam pár hetet, írtam valami izét – amit nem tudok besorolni sehová –, csak úgy mert olyan kedvem volt, és tartottunk egy Karcolat találkozót Pesten. Na az jó volt, képek itt találhatók róla: http://yeloy.extra.hu/ A hangulatra nem lehetett panasz, ismerkedés, hülyülés, dumálás, minden belefért, könnyesre röhögtük magunkat, és röhögtettük egymást. Ettünk, ittunk, kinek mi ment jobban, nekem mind a kettő, aztán elég hamar elkocogtunk Hematith barátom albérlete felé, ugyanis ott aludtam.

Aztán ami még fontos lehet – nekem legalábbis biztosan –: utánanéztem mit mondanak az olvasók a Kísértetek hordája című írásomra. Legnagyobb meglepetésemre egész jó kritikákat kaptam, ennek örömére egy kis műhelytitkot megosztok itt mindenkivel. Az a novit még a nyáron írtam, meglehetősen rohamtempóban, de sajna lekéstem vele a kiadást. Az írás a virtuálfiókba került, azzal a megjegyzéssel, hogy alaposan át kell olvasni és írni, mert így nem tetszett. Aztán ősszel szóltak, hogy most azonnal adjak egy fantasy novellát a készletből – lehetőleg a Vad hajsza folytatását –, mert van még hely a kötetben. Elküldtem ezt. Átolvasás, javítás nélkül. Megjelent. Komolyan mondom, eléggé meglepődtem, amikor újraolvastam. Nem is olyan rossz, mint ahogy emlékeztem. Hiába no, a legvadabb kritikusom én magam vagyok.

Erre a hónapra azt hiszem ennyi, aztán ha megjönnek a várt hírek, jelentkezem.

2006. szeptember 30. napján kelt bejegyzésem következik, egy elfeledett régi bogból. Attól tartok máig is érvényes a mondanivaló, ezért mentettem át ide.

„Szombat reggel rémülten vettem észre, hogy lejárt a könyvtári kölcsönzés határideje, így megittam a kávém, és rohamtempóban távoztam otthonról. Ennek meg is lett az eredménye, pár perc böngészés után a mellékhelyiséget kezdtem keresni. Valamikor, több mint tíz éve voltam utoljára tagja ennek a könyvtárnak, így nem voltam biztos a dolgomban, de attól függetlenül emlékeim alapján indultam a mosdó keresésére. Pontosan ott találtam, ahol anno, régmúlt ifjúkoromban volt. Semmi nem változott, talán kifestették azóta, de ugyanaz a csaptelep, ugyanaz a tükör, ugyanaz a drapp linóleum… ugyanúgy nincs vécépapír tongue.gif
Kifelé menet szinte félem belenézni a tükörbe, hátha a tizennyolc éves kamasz néz vissza rám, és nem a harmincöt éves férfi, aki időközben lettem.
Azon gondolkoztam, mi van, ha ez egy időgép, s amikor kilépek, ’90-ben találom magam 2006 helyett?… Nem így történt, de a gondolat adta magát: szeretném? Jó lenne ismét gyereknek lenni?
Megértettem az idő nagy titkát: nincs visszaút. Ez persze közhely, ezren ezerféleképpen írták már meg, de amit az ember olvas, az semmit nem jelent, csak a megélt tapasztalatok számítanak, csak azok viszik tovább az úton. És most valamit ismét megtapasztaltam és megértettem az évek óta változatlan mellékhelyiség kapcsán: nem, nem akarok ismét gyerek lenni. Az éretlen lelkek vágyakoznak a múltba és a jövőbe, aki felnőtt, az végzi munkáját, igyekszik életét jobbá tenni, és ezáltal elérni a vágyott célt, állapotot. Minden életszakasznak megvan a szépsége, és sokszor ez a szépség pont a nehézségekben ölt testet. Még akkor is, amikor hátunk közepére nem kívánjuk az egészet. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott: volt egy szakasz az életében, amikor se tető a feje felett, se pénze, csak a két gyereke, akiket fel kell nevelni… jó időszak volt, érezte saját erejét.
Azt hiszem ennél nagyobb titka az életnek nem nagyon van.„

Kezdi elnyerni végleges kinézetét a blog.

Ha egyszer végre végzek a beállítgatásokkal, talán felkutatom régi bejegyzéseim, és felpakolom ide őket időrendi sorrendben. Persze csak a szépeket és jókat 😛

No kéremszépen!

Ez egy WordPress sablon, most próbálgatom, hogyan lehet egy ilyet használni. Talán maradok ennél, bár egy halom dolgot nem tudok, hogy mit miért csinál. Kicsit még hisztis az aranyoskám, de majd megszelidítem. Egeret törött kézzel is lehet tologatni 😛