Cornelius

Egy tolnai kisvárosban születtem a múlt század utolsó harmadában. Már általános iskolában eljegyeztem magam az írással, alsó tagozatosan – nem bírván kivárni a megjelenést – folytatást írtam Nemere István „Műkincsrablók a kisbolygón” című sci-fi regényéhez; későbbi magyartanáraim is igen sok, dolgozat formájában megírt űrhajós történettel birkóztak meg.
A ’90-es évek elején, a rendszerváltás utáni kaotikus állapotok között azonban az íráshoz való vonzódásom ha nem is merült feledésbe, meglehetősen háttérbe szorult, csak az ezredforduló után kezdtem komolyabban foglalkozni régi szenvedélyemmel. A köztes években segédmunkástól honvéd tiszthelyettesen és rádióbemondón át gyógymasszőrig szinte minden munkát kipróbáltam, és tartok tőle, a sornak még közel sincs vége.
Mivel gyerekkoromtól vonzódok a misztikumhoz, mindenhez, ami titokzatos és rejtélyes, húszas éveimben szinte minden ezoterikus tanfolyamot végigjártam az országban. Megfordultam Agykontroll tanfolyamon, ott megtanultam, hogy az elme csakugyan teremtő erővel rendelkezik, ezt nagyszerűen lehetett kamatoztatni a spirituális gyógyászatban vagy radiesztéziában; elmélyülten foglalkoztam a Tarot szimbológiájával és egyéb kártyavetési technikákkal, de sokáig tanultam asztrológiát is. Olyan dolgokat láttam és tapasztaltam meg ezen évek alatt, melyek megértették velem, hogy nem csak a hétköznapi, kézzel fogható valóság létezik, a világ, és benne az ember, sokkal több ennél. Írásaimban sokszor próbálom ezeket a gondolatokat és tapasztalatokat megjeleníteni, bár ma már nem gyakorlom aktívan a tanfolyamokon elsajátított technikákat. Ahogy Fonyódi Tibor mondta egyszer: kigondolkoztam magam a témából.
Elsősorban a modern és a dark fantasy, misztikus thriller és a science fiction tartoznak kedvenc műfajaim közé – nem csak olvasás szintjén.